Minden újabb nap sebet ejt rajtad,
Úgy érzed, nincs tovább a harcot feladtad.
Elhagytad magad, mert csak rosszabb lett minden
Nem látod a fényt, túl sok törés a szívben
Miket okoztak mások, barátnők, barátok
Kérded magadtól, hogy miért súlyt az átok
Nincs már család, nincs már az aki segítsen
Nincs már ki ha fázol takaróval beterítsen.
Csak az üres szoba, vagy az utca pora fojtogat
Nincs erőd változtatni sorsodat.
Mindenki elhagyott, mindenki elárult
Bárhol kopogtattál minden kapu bezárult.
Sötét nappalok, veszélyes éjszakákat átélve,
Csak a magány mi vár téged.